Ismertető:
– Rendes kislány volt, bizonyára a szüleivel élt… Hanem egyszer csak Georges Bompard belépett az életébe. Udvarolt magának, maga nekiajándékozta az ártatlanságát, ő pedig végképp a bűvkörébe vonta.
Céline elfordította az arcát, mert rájött, a felügyelő csak azért beszél, hogy lássa, miként reagál rá.
– Ponyvaregényt ír? – csúfolódott, de a hangja nem volt olyan közönséges, mint szerette volna.
– Ez tényleg olyasmi: a csábítás után jön a hűtlen elhagyás.
– Aha. Szóval Georges közli velem, hogy elválnak útjaink, mire én megölöm, elrejtem a kést… Tényleg! Vajon hova rejthettem a kést?
– Bocsánat! Honnan tudja, hogy késsel ölték meg?
|
